Levél a mezőgazdasági technikus diákjainknak

Kedves Mezőgazdasági Technikus Diákok!

Úgy tartja a mondás, hogy bajban ismerszik meg az ember. Ezekben a napokban aktualitása van ennek a magyar bölcseletnek. Nem vagyunk egyformák, sok félék vagyunk, kinek-kinek más a tűrőképessége, ellenben az is kiderül, hogy kire lehet igazán számítani.

Ti, akik itt Pallagon, a Balásházyban mezőgazdasági technikusnak tanultok, már ma is különleges helyzetben vagytok, és az előttünk álló időszakban is speciális helyzetben lesztek, függetlenül attól, hogy ezt kértétek volna. Kettős teher fog rátok nehezedni, hiszen eleget kell tenni a tanulmányi követelményeiteknek, és teljesíteni kell a választott élethivatásotok napi kihívásait is.

Számomra Ti testesítitek meg Pallag szellemiségét, a több mint 150 éves debreceni agrárszakképzés mai képviselőiként. Az intézmény gazdag múltjában gyökerezik becsületes jelenünk, és egyúttal a mai közös teljesítményünk nagyban fogja befolyásolni közös jövőnk milyenségét.

Sokan közületek a tanulás mellett már oszlopos tagjai vagytok az otthoni családi gazdaságoknak, akik pedig nem, azok ellenben már tudatosan készülnek a gazdász életre. Jelenleg nem tudunk nektek (nektek sem) gyakorlati képzést szervezni, így a „maradj otthon” felhívás az esetetekben különleges értelemmel bír. Különleges, hiszen otthon vagytok, és nektek nem szükséges külön mondani, hogy segítsetek a szüleiteknek, nagyszüleiteknek, mert anélkül is megteszitek. Megteszitek, hiszen a Ti gondolkodásotokban ott van őseitek szemlélete, elkötelezettsége, föld szeretete, ami mostani helyzetünkben nagyon tudatos gondolkodást, tervezést igényel annak érdekében, hogy minden feladatotokat tudjátok teljesíteni.

Tudom, hiszen én is ebben nőttem fel, hogy a jószágnak enni kell, már rá lehet menni a földre, mert vetni kell, a metszést be kell fejezni, a fóliában pedig már locsolni kell…

Folytathatnám a sort, hiszem sokfélék vagyunk, de nem teszem, mert mindennek az a vége, hogy munka van. Ezekben a napokban egyre gyakrabban lehet azt hallani, ha munka van, akkor minden van. Ennek alátámasztására álljon itt egy rövid idézet Nagy István miniszter úr pár nappal ezelőtti írásából.

Miniszter úr számunkra nem csak az agrárium első embere Magyarország Kormányában, hanem pallagi öregdiák is, aki ugyanazokat lépcsőket koptatta, amelyeket Ti is.

Az előttünk álló kihívásokat csak közös erővel, összefogva tudjuk leküzdeni. Az elmúlt napokban jól láthattuk, hogy a magyar emberek számára az egyik legfontosabb kérdés a biztonságos élelmiszerellátás, a táplálkozás ugyanis alapvető szükséglet. Hálával és köszönettel tartozunk a magyar gazdáknak, mert elhivatottságuknak köszönhetően megfelelő élelmiszer-mennyiség áll rendelkezésre… A gazdákat arra biztatom, hogy tartsanak ki és folytassák munkájukat. Az Agrárminisztérium, a kormány és bátran mondhatom, hogy az egész ország mellettük áll, és minden segítséget megad ahhoz, hogy közösen átvészeljük ezt a nehéz időszakot. Magyarország több mint ezer éves történelméből jól tudjuk, hogy ha baj van, akkor a magyar emberek mindig számíthatnak a gazdatársadalomra.

Kedves Balásházys Diákok!

Ti ugyan még „kis” gazdák vagytok, de mi tudjuk, hogy már majdnem felnőttek és ennek megfelelően kívánunk viszonyulni hozzátok. Minden segítséget meg fogunk adni nektek – ezt nevelőitek nevében is merem mondani – hogy sikeresen fejezzétek be, a tanévet, hogy sikeresen érettségizzetek, hogy sikeres technikus vizsgát tegyetek, hogy sikeresen felvételizzetek a felsőoktatási intézményekbe. Mindnyájatokra nagy szükség van! Szükség van a tudásotokra, az emberségetekre, a szorgalmatokra a megyének, az országnak, a szüleiteknek és a Balásházynak is! Máris részesei vagytok annak a társadalmi felelősség vállalásnak, amiről miniszter úr beszélt!

Cserébe azt kérem tőletek, hogy vigyázzatok magatokra, ne dolgozzatok sokat, találjátok meg a helyes arányt, mértéket a tanulás és az otthoni tevékenység között! Bízom benne, hogy az a józan ész, amellyel mindnyájan rendelkeztek, segíteni fog benneteket ezeknek a napi döntéseknek a meghozatalában, és amikor legközelebb személyesen találkozunk, megelégedetten csaphatunk egymás tenyerébe.

Addig is: Hajrá Balásházy!

Debrecen – Pallag

Filep Miklós
intézményvezető